A népszokások a magyar nép hagyomány világának éves szinten ismétlődő szokásai. Az év időszakai, azaz a tél, a tavasz, a nyár, az ősz jeles és ismert ünnep napjai szerint. Valamint az élet nagy ünnepeihez, munkáihoz kapcsolódó események, mint a születés és keresztelés, az esküvő és lakodalom, a halál és temetés, illetve a szántás-vetés-aratás, a szüret, az állattartás és az építkezés.

A Naptári évhez fűződő magyar népszokások

Tavaszi Népszokások

1. Tavaszi Napéjegyenlőség -- Március 21.
-- Március 21. a Tavaszi Napéjegyenlőség napja, Villő tavaszistennő ünnepnapja, a tavasz kezdete, az asztrológia év kezdete, az újjászületés ünnepe. Március 21-én teljes az egyensúly a nappal és az éjszaka, a külső és belső világ, férfi és nő között. Ezt az egyensúlyt a Kárpát-medencében a Víz Úrnője hozza el nekünk. A víz - az Istennő vére - éltet minket, táplálja a földeket, az elvetett magokat és tisztít.
-- Az ősi magyar természet vallásunkban a tavaszi napéjegyenlőség napjához és az azt követő időszakhoz a kikelet, a virágzás, az új élet kezdete köthető. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az õsszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.
-- Népszokásaink őrzik Villő Istennő emlékét. Villő, haját virágokkal és zöld ágakkal, testét kagylókkal díszítő tündérleány, aki elhozza a tavaszt. Villő Istennő jelenik meg a villőzés alkalmával házról házra hordott, szalagokkal vagy festett tojásokkal díszített villőágban, amely elhozza a tavaszt, miután a kiszebabával kidobták a telet a vízbe. Vízben cserél helyet a két Istennő, vízben tűnik el az egyik és vízből emelkedik ki a másik, aki figyelmünket belülről ismét a külső világba irányítja. A téli, lecsendesült időszakban befelé figyeltünk, szembenéztünk lelkünk mély kútjába elrejtett érzéseinkkel, azokat magunkhoz öleltük, megértettük mit üzennek nekünk és most itt az ideje, hogy velük új teremtésbe kezdjünk.
-- Mielőtt Villő áldásával növekedni kezdenek elvetett magjaink hívjuk az Ő ajándékának, a víznek a megtisztító erejét tisztítson meg minket, gyógyítsa érzelmeinket. Ez az ősi szokás bújik meg ma is a húsvéti locsolkodás mögött, a régen minden bizonnyal tavaszi napfordulóhoz kötődő szokás a kereszténység hatására kapcsolódott össze a húsvét ünneplésével. A tavaszi napforduló Úrnője jelenik meg Gyümölcsoltó Boldog Asszonyunk alakjában is. Ő a termékenységet és a növekedést segítő Istennő, megérinti, beoltja a gyümölcsfákat és azok termést hoznak, gyümölcsöt érlelnek érintése nyomán. Gyümölcsöltó Boldogasszonyunk növekedésre indítja a mezőt, visszahozza a fecskéket és gólyákat, sőt tiszteletére a hal is felveti magát a vízben.

2. Virág Vasárnap -- Márciús-Április
-- A Virág Vasárnap hagyományát a Biblia is elmondja, hogy Jézust utolsó útja Jeruzsálembe vezette. A nép örömujjongása közt vonult be a városba, pálmaágakat, virágokat hintettek a lába elé. Innen a virágvasárnap elnevezés.
-- Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a szokás. Lényege: egy női ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Szomszédaink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének.
-- Hazánkban szintén mágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzá fűződő ének azonban inkább tréfás jellegű, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát: "Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj.!". A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villőzés. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, itt tehát a szokás közvetetten a tél kivitelére, a tavasz behozatalára is utalt.

3. Húsvét -- Március-Április
-- Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. Mindkét szokást falu és város a mai napig gyakorolja, népszerűségük nem látszik csökkenni. A különbség az, hogy míg régen a kútból húzott vízzel öntötték le a leányokat, ma már falun is szagos vízzel locsolnak. A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.
-- Régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kapcsolatos játék. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. A tojások "írásának" legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára írják a kívánt mintákat. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helye sárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnel színezik. Karcolással készülnek a vakart vagy kotort tojások; a díszítőmotívumokat éles szerszámmal kotorják a tojásra. Még nagyobb ügyességet kíván a patkolt tojások készítése.
-- Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés is. Régen élő kakasra lövöldöztek régies íjjal és nyílvesszővel, újabban már csak festett céltáblára. A célba lövést tréfás rigmus kíséri. Először perbe fogják a kakast, majd elmondják a kakas búcsúztatóját. Ha a nyíl pontosan a kakas szívébe fúródik, véget ér a játék. A szokást kakasvacsora fejezi be.
-- A szokások másik csoportja egyházi rítusból vált népszokássá. Már a XII. században a nagyszombati szertartáshoz tartozott a tűzszentelés, a katolikus falvakban szokás volt az ételszentelés is. A gyermekek szokásaihoz tartozott a lármás nagyheti Pilátus-verés. Régi szokás a húsvéti határkerülés is, melyhez Zalaegerszegen a török harcokkal kapcsolatos történeti eredetmondát fűztek.

4. György Nap -- Április 24.
-- Tavaszi gonosz járó nap, ekkor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: "szedem, szedem, felét szedem", ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.
-- György napja volt a magyarságnál az állatok első kihajtásának legfontosabb időpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelőre tartó jószágokat. A Zala mentén első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás.

5. Május Elseje, Majális -- Május 1.
-- Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.
-- A májusfaállítás hazánk egész területén ismert. A májusfát elsősorban a legények állították a lányoknak. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották a szokást. A májusfával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak udvarol.
-- A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén "kitáncolták" a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt.
-- A szokás új formája a májusi virág küldése. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül. Májusi felvonulást első ízben 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások.

6. Pünkösd -- Május-Június
-- A pünkösdi királyválasztás a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A XVI-XIX. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. Székely gyermekek bothúzással, másutt lúdnyakszakítással és más ügyességi versenyek keretében választottak maguk közül pünkösdi királyt. Századunkban a versennyel választott pünkösdi király eltűnt.
-- A XVIII. század végétől ismert egy másik szokásforma is. A falu legényei és lányai közül kiválasztott pár, a király és királyné virágokkal feldíszítve járta körül a falut; másutt a gyermekek közül választották a pünkösdi párt.
-- Napjainkban is élő szokás még Dunántúlon a kislányok pünkösdi királyné járása. A kis királynő feje fölé társnői selyemkendőből vont "sátrat" tartanak. A lányok házról házra járnak köszönteni, közben rózsaszirmokat hintenek szét. A királynő néma szereplő, s nem szabad mosolyognia, ha a háziak nevettetik. A rítus mágikus célja a kender növekedésének előmozdítása. A leánykák magasra emelik a királynőt, s közben azt mondják: "Ekkora legyen a kender.!". A köszöntésért ajándékot kapnak.

Forrás: http://delikronika.webnode.hu/news/magyar-nepszokasok-hagyomanyok-biro-csaba-/

A mai felgyorsult világban szinte elképzelhetetlen az életünk internet nélkül. Minden ekörül forog. Pedig képzeljük el egy hetünket, úgy hogy nem használjuk az internet által nyújtott lehetőségeket. Hogy bírnánk ki? Gondolkoztál már rajta? Nem lenne facebook, email, viber?

Lehet van olyan aki simán venné ezeket az akadályokat. Én tettem egy próbát. Kíváncsi voltam meddig bírom ki azt, hogy nem használom az internetet. Nem sokáig tartott (4 nap) ugyanis rájöttem, hogy itt nem csak a mással való kommunikációt kell mellőznöm, hanem nem tudtam rendesen felkészülni az óráimra, nem tudtam tájékozódni a közlekedési dugókról, fennakadásokról, nem tudtam letölteni egy fontos dokumentumot és még nagyon sok minden mást nem tudtam elvégezni. Rá kellett döbbenjek, hogy rengeteg területen használom az internetet, ami már elengedhetetlen a mindennapokban.  Nem azt mondom, hogy nem lehet nélküle élni, hiszen vannak olyanok akik egyáltalán nem használják és boldogulnak, csak a mi generációnk számára egy ilyen informális, felgyorsult világban ez szükségessé vált.

Egyik rajz órámra készülve volt ez a tananyag. A gyerekek nagyon szeretik a képregényeket, sokuk rendszeresen vesz is az újságosnál. Ahogy az órára készültem, szükség volt egy kis történeti áttekintésre. Érdekelt, hogy honnan is jött ez a képregény, mikortól is beszélünk mi képregényről.

Története vitatott. Egyesek már az őskorban festett falfestményekre mondják, hogy a képregények elődje. Ezt azért cáfolják sokan, mert a barlangfestmények nem egymás után követő képekből mesélnek. Ezeknek inkább mágikus szerepük a lényegesebb.

Az ókorban született falfestmények már sokkal inkább a képregényekhez hasonlítanak. A római, egyiptomi, görög birodalmakban is képek sorozatával jelenítettek meg egy-egy történetet. Például Traianus római császár oszlopa, ami a császár egyik (dáciai) hadjáratát örökíti meg. Az oszlopon jól látható az alaposan kidolgozott alakok sokasága, ahogy a győztes csatából kincseket zsákmányolnak és hazatérnek. 

Rómában található még a gyönyörű szép Paradicsom kapuja nevet viselő Lorenzo Ghiberti alkotása. A hatalmas bronz kaput 27 évig készítette, mely 10 ószövetségi jelenetet ábrázol.

Ugorva az időben a 17-18. századra, amikor is már kezdett elterjedni a könyvnyomtatás. Megnyílt az út a grafikák, karikatúrák sokszorosítása és terjesztése előtt. Egy korai ránk maradt mű, amelyben felismerhetők a képregény vonásai, Francis Barlow 1682 körül készült Egy pokoli pápista összeesküvés igaz története (A True Narrative of the Horrid Hellish Popish Plot) című munkája. 

A 19. században a svájci Rodolphe Töpffer kulcsszereplő a képregény történetében. Művei Európa- és Amerika- szerte megjelentek és piacot teremtettek a hasonló munkák előtt. Első rajzregényét, a Les Amours de Monsieur Vieux-Bois 1827-ben adta ki, majd másfél évtizeden belül ezt még hat könyv követte. Töpffert tartják a képregényalbum feltalálójának, mert minden munkája hosszabb lélegzetvételű. Könnyed rajzaival a társadalmi szokásokat, a politikát, a tudósokat karikírozta. Munkáiban a hangsúly már egyértelműen a rajzokon van, a szöveg csak kiegészíti, összekapcsolja azokat.

Tehát mondhatni, hogy az első rajzregény 1827-ben született, de már az ókortól kezdve a képsorozatok szerepet játszottak az emberek életében. A gyerekeket nem érdemes ezekkel a történelmi dolgokkal traktálni, de a rajz óra bevezetésében beszéltünk az őskori barlangfestményekről, megemlítettem nekik Traianus oszlopát és a Paradicsom kaput is. Ennyi ismeret még érdekes volt számukra. Ezután pedig a mai képregényekből szemezgettünk. Ezek közelebb állnak a gyerekekhez, ismerik és szeretik nézegetni, olvasgatni. Amellett, hogy szórakoztató, még fejlesztő hatása is van, mivel a lassabban olvasó gyerekek számára is könnyebb "olvasmány". 

A daktiloszkópia a személyazonosság megállapítására alkalmazott ujjlenyomatvételen alapuló módszer. A személyazonosítás már a történelem kezdete óta fontos kérdésnek számít. Az ókori társadalomban egyre több esetben merült fel az igény az emberek kilétének megbízható azonosítására. Régóta ismert, hogy az emberek testi jellegükben, például arcukban, fejformájukban különböznek egymástól, de nem mindegyiket tudjuk biztosan megkülönböztetni. Mivel a korábbi megoldások bonyolultak és megbízhatatlanok voltak, a szakemberek úgy döntöttek, hogy a viszonylag egyszerű és könnyen kivitelezhető, amellett biztonságos bőrlécrendszerre építik a személyazonosítást. Az ujjlécrajzolatot már nagyon régóta ismeri az emberiség. Az ókori népek a személyazonosság igazolására ujjlenyomatos agyagpecséteket használtak. Az asszírok és a babilóniaiak fontos okmányaikra agyagból készített pecsétet tettek, amibe belenyomták a hüvelykujj végét. Ujjlenyomattal igazolták a szerződéseket, üzletkötéseket, válásokat, fizetéseket, büntetőügyeket és minden mást.

Az ujjbegyek mintázata minden embernél más és más képet mutat, az ujjak rajzolata már a születés előtt kialakul, és az életkorral sem változik, egészen a test feloszlásáig megmarad, és nem utolsósorban az ujjlenyomatok könnyen rögzíthetők, képletek segítségével megfelelően osztályozhatók. Az alkalmazhatóságon az sem változtat sokat, hogy az ujjnyomat barázdái az életkorral vagy kétkezi munkától kopnak, két azonosítás közt mechanikusan vagy vegyszerek által sérülhetnek, bőrbetegségtől, égési sérüléstől eltorzulhatnak. A bűnüldözők már régen rájöttek arra, hogy az ujjlenyomatoktól, vagyis a bőrfodorszálak rajzolatától csak nagy nehézségek árán lehet megszabadulni, hiába a savval maratás, a kővel dörzsölés, a tűvel szurkálás, ha csak a bőr felső rétege sérül, nem lehet eltüntetni, ugyanis a papilláris vonalak regenerálódnak, a rajzolatok újból eredeti alakjukban jelennek meg. Kizárólag csak mélyen a szövetbe hatoló roncsoló vágás vagy harmadfokú égési seb után nem rajzolódnak ki a fodorszálak. Ráadásul Galton számításai után az is nyilvánvaló vált, hogy a különböző lehetséges mintázatok óriási száma (64 milliárd) miatt gyakorlatilag kizárt, hogy két személy azonos ujjlenyomattal rendelkezzen. Az ujjnyomatok vizsgálatánál ezt az egyediséget, állandóságot, megváltozhatatlanságot aknázta ki a daktiloszkópia, mely a rendőrség személyazonosítási és nyilvántartási rendszere lett. 

Az alábbi linken a top 100 körözött magyar bűnöző látható. 

http://hir.ma/belfold/bunugy/top100-korozott-magyar-bunozo-fotokkal-lehet-a-szomszedod-ismerosod-is-koztuk-van/156809

1989 óta ünnepeljük minden év január 22-én. Ugyanis ekkor fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz megírását. Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá 1993 óta, az oktatással és pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat. Az iskolákban ekkor rendezik a különböző irodalmi versenyeket. 

Az elmélet kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán gondolataink megformálását segíti elő, hanem meg is határozza gondolkodásunkat. Ezek szerint más más anyanyelvűek máshogy gondolkodnak, máshogy épül tudatuk. 

Számomra érdekes volt: A nyelvi-kulturális különbségek legnyilvánvalóbban a szókincsben mutatkoznak meg. Az eszkimóknak legalábbis a legenda szerint– gazdag szókincse van a különböző hófajták vagy a bálnák típusainak leírására, az afrikai maszáj nyelvben a tehén tizenhét szóval jelölhető, Burmában a rizs húsz fajtájára húsz külön szó létezik, az arab nyelvben a tevével több száz szó áll kapcsolatban stb. Míg a kvakiutl indiánok az életük szempontjából fontosnak tűnő minden lehetséges helynek nevet adnak, az eszkimók meglehetősen szűkösen bánnak a helynevekkel. A kvakiutl nyelvben könnyű leíró neveket alkotni, mert igen gazdag helyhatározó toldalékokban. 

A témán belül jobban foglalkoztatott a kínai írásmód. Már régebb óta utána szerettem volna olvasni, de vártam a megfelelő alkalmat :)

Röviden néhány érdekesség:

A kínai más néven a han írás a legrégebbi történelemmel rendelkező írás.  Logografikus eredetű írás. A kultúra és a társadalom fejlődésével az írásjegyek terén is megkezdődtek a változtatások. Az utolsó változtatást az 1950-es években hajtották végre. Az 1949-ben hatalomra került kommunisták egyik fő célkitűzése az írástudatlanság felszámolása volt. Annak érdekében, hogy az írásjegyek tanulását megkönnyítsék, az írásjegyek jelentős részét egyszerűsítették. A kínai írás eredetileg felülről lefelé halad, a sorok pedig jobbról kezdődnek és balra haladva követik egymást. A kínai könyvek régi típusait, vagy archaizáló újabb kiadásokat fordítva kell kézbe venni, mert nyugati értelemben „hátulról” kezdődnek. A modern nyomdatermékek már a mi írásunkhoz hasonlóan, balról jobbra írt, lineárisan rendezett sorokkal készülnek. 

Egyik ismerősöm az ELTE BTK-n tanul kínait és elmondása szerint is nagyon bonyolult az írás is és a beszéd is. Például csak egy kifejezésnek több 10,20,30 féle vonása lehet. A beszédben hiába egy "szó" írásképe jóval bonyolultabb.