A magyar népszokások és hagyományok

2015. május 10. - Óvári Mónika

A népszokások a magyar nép hagyomány világának éves szinten ismétlődő szokásai. Az év időszakai, azaz a tél, a tavasz, a nyár, az ősz jeles és ismert ünnep napjai szerint. Valamint az élet nagy ünnepeihez, munkáihoz kapcsolódó események, mint a születés és keresztelés, az esküvő és lakodalom, a halál és temetés, illetve a szántás-vetés-aratás, a szüret, az állattartás és az építkezés.

A Naptári évhez fűződő magyar népszokások

Tavaszi Népszokások

1. Tavaszi Napéjegyenlőség -- Március 21.
-- Március 21. a Tavaszi Napéjegyenlőség napja, Villő tavaszistennő ünnepnapja, a tavasz kezdete, az asztrológia év kezdete, az újjászületés ünnepe. Március 21-én teljes az egyensúly a nappal és az éjszaka, a külső és belső világ, férfi és nő között. Ezt az egyensúlyt a Kárpát-medencében a Víz Úrnője hozza el nekünk. A víz - az Istennő vére - éltet minket, táplálja a földeket, az elvetett magokat és tisztít.
-- Az ősi magyar természet vallásunkban a tavaszi napéjegyenlőség napjához és az azt követő időszakhoz a kikelet, a virágzás, az új élet kezdete köthető. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az õsszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.
-- Népszokásaink őrzik Villő Istennő emlékét. Villő, haját virágokkal és zöld ágakkal, testét kagylókkal díszítő tündérleány, aki elhozza a tavaszt. Villő Istennő jelenik meg a villőzés alkalmával házról házra hordott, szalagokkal vagy festett tojásokkal díszített villőágban, amely elhozza a tavaszt, miután a kiszebabával kidobták a telet a vízbe. Vízben cserél helyet a két Istennő, vízben tűnik el az egyik és vízből emelkedik ki a másik, aki figyelmünket belülről ismét a külső világba irányítja. A téli, lecsendesült időszakban befelé figyeltünk, szembenéztünk lelkünk mély kútjába elrejtett érzéseinkkel, azokat magunkhoz öleltük, megértettük mit üzennek nekünk és most itt az ideje, hogy velük új teremtésbe kezdjünk.
-- Mielőtt Villő áldásával növekedni kezdenek elvetett magjaink hívjuk az Ő ajándékának, a víznek a megtisztító erejét tisztítson meg minket, gyógyítsa érzelmeinket. Ez az ősi szokás bújik meg ma is a húsvéti locsolkodás mögött, a régen minden bizonnyal tavaszi napfordulóhoz kötődő szokás a kereszténység hatására kapcsolódott össze a húsvét ünneplésével. A tavaszi napforduló Úrnője jelenik meg Gyümölcsoltó Boldog Asszonyunk alakjában is. Ő a termékenységet és a növekedést segítő Istennő, megérinti, beoltja a gyümölcsfákat és azok termést hoznak, gyümölcsöt érlelnek érintése nyomán. Gyümölcsöltó Boldogasszonyunk növekedésre indítja a mezőt, visszahozza a fecskéket és gólyákat, sőt tiszteletére a hal is felveti magát a vízben.

2. Virág Vasárnap -- Márciús-Április
-- A Virág Vasárnap hagyományát a Biblia is elmondja, hogy Jézust utolsó útja Jeruzsálembe vezette. A nép örömujjongása közt vonult be a városba, pálmaágakat, virágokat hintettek a lába elé. Innen a virágvasárnap elnevezés.
-- Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a szokás. Lényege: egy női ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Szomszédaink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének.
-- Hazánkban szintén mágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzá fűződő ének azonban inkább tréfás jellegű, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát: "Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj.!". A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villőzés. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, itt tehát a szokás közvetetten a tél kivitelére, a tavasz behozatalára is utalt.

3. Húsvét -- Március-Április
-- Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. Mindkét szokást falu és város a mai napig gyakorolja, népszerűségük nem látszik csökkenni. A különbség az, hogy míg régen a kútból húzott vízzel öntötték le a leányokat, ma már falun is szagos vízzel locsolnak. A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.
-- Régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kapcsolatos játék. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. A tojások "írásának" legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára írják a kívánt mintákat. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helye sárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnel színezik. Karcolással készülnek a vakart vagy kotort tojások; a díszítőmotívumokat éles szerszámmal kotorják a tojásra. Még nagyobb ügyességet kíván a patkolt tojások készítése.
-- Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés is. Régen élő kakasra lövöldöztek régies íjjal és nyílvesszővel, újabban már csak festett céltáblára. A célba lövést tréfás rigmus kíséri. Először perbe fogják a kakast, majd elmondják a kakas búcsúztatóját. Ha a nyíl pontosan a kakas szívébe fúródik, véget ér a játék. A szokást kakasvacsora fejezi be.
-- A szokások másik csoportja egyházi rítusból vált népszokássá. Már a XII. században a nagyszombati szertartáshoz tartozott a tűzszentelés, a katolikus falvakban szokás volt az ételszentelés is. A gyermekek szokásaihoz tartozott a lármás nagyheti Pilátus-verés. Régi szokás a húsvéti határkerülés is, melyhez Zalaegerszegen a török harcokkal kapcsolatos történeti eredetmondát fűztek.

4. György Nap -- Április 24.
-- Tavaszi gonosz járó nap, ekkor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: "szedem, szedem, felét szedem", ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.
-- György napja volt a magyarságnál az állatok első kihajtásának legfontosabb időpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelőre tartó jószágokat. A Zala mentén első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás.

5. Május Elseje, Majális -- Május 1.
-- Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.
-- A májusfaállítás hazánk egész területén ismert. A májusfát elsősorban a legények állították a lányoknak. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották a szokást. A májusfával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak udvarol.
-- A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén "kitáncolták" a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt.
-- A szokás új formája a májusi virág küldése. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül. Májusi felvonulást első ízben 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások.

6. Pünkösd -- Május-Június
-- A pünkösdi királyválasztás a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A XVI-XIX. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. Székely gyermekek bothúzással, másutt lúdnyakszakítással és más ügyességi versenyek keretében választottak maguk közül pünkösdi királyt. Századunkban a versennyel választott pünkösdi király eltűnt.
-- A XVIII. század végétől ismert egy másik szokásforma is. A falu legényei és lányai közül kiválasztott pár, a király és királyné virágokkal feldíszítve járta körül a falut; másutt a gyermekek közül választották a pünkösdi párt.
-- Napjainkban is élő szokás még Dunántúlon a kislányok pünkösdi királyné járása. A kis királynő feje fölé társnői selyemkendőből vont "sátrat" tartanak. A lányok házról házra járnak köszönteni, közben rózsaszirmokat hintenek szét. A királynő néma szereplő, s nem szabad mosolyognia, ha a háziak nevettetik. A rítus mágikus célja a kender növekedésének előmozdítása. A leánykák magasra emelik a királynőt, s közben azt mondják: "Ekkora legyen a kender.!". A köszöntésért ajándékot kapnak.