A daktiloszkópia a személyazonosság megállapítására alkalmazott ujjlenyomatvételen alapuló módszer. A személyazonosítás már a történelem kezdete óta fontos kérdésnek számít. Az ókori társadalomban egyre több esetben merült fel az igény az emberek kilétének megbízható azonosítására. Régóta ismert, hogy az emberek testi jellegükben, például arcukban, fejformájukban különböznek egymástól, de nem mindegyiket tudjuk biztosan megkülönböztetni. Mivel a korábbi megoldások bonyolultak és megbízhatatlanok voltak, a szakemberek úgy döntöttek, hogy a viszonylag egyszerű és könnyen kivitelezhető, amellett biztonságos bőrlécrendszerre építik a személyazonosítást. Az ujjlécrajzolatot már nagyon régóta ismeri az emberiség. Az ókori népek a személyazonosság igazolására ujjlenyomatos agyagpecséteket használtak. Az asszírok és a babilóniaiak fontos okmányaikra agyagból készített pecsétet tettek, amibe belenyomták a hüvelykujj végét. Ujjlenyomattal igazolták a szerződéseket, üzletkötéseket, válásokat, fizetéseket, büntetőügyeket és minden mást.

Az ujjbegyek mintázata minden embernél más és más képet mutat, az ujjak rajzolata már a születés előtt kialakul, és az életkorral sem változik, egészen a test feloszlásáig megmarad, és nem utolsósorban az ujjlenyomatok könnyen rögzíthetők, képletek segítségével megfelelően osztályozhatók. Az alkalmazhatóságon az sem változtat sokat, hogy az ujjnyomat barázdái az életkorral vagy kétkezi munkától kopnak, két azonosítás közt mechanikusan vagy vegyszerek által sérülhetnek, bőrbetegségtől, égési sérüléstől eltorzulhatnak. A bűnüldözők már régen rájöttek arra, hogy az ujjlenyomatoktól, vagyis a bőrfodorszálak rajzolatától csak nagy nehézségek árán lehet megszabadulni, hiába a savval maratás, a kővel dörzsölés, a tűvel szurkálás, ha csak a bőr felső rétege sérül, nem lehet eltüntetni, ugyanis a papilláris vonalak regenerálódnak, a rajzolatok újból eredeti alakjukban jelennek meg. Kizárólag csak mélyen a szövetbe hatoló roncsoló vágás vagy harmadfokú égési seb után nem rajzolódnak ki a fodorszálak. Ráadásul Galton számításai után az is nyilvánvaló vált, hogy a különböző lehetséges mintázatok óriási száma (64 milliárd) miatt gyakorlatilag kizárt, hogy két személy azonos ujjlenyomattal rendelkezzen. Az ujjnyomatok vizsgálatánál ezt az egyediséget, állandóságot, megváltozhatatlanságot aknázta ki a daktiloszkópia, mely a rendőrség személyazonosítási és nyilvántartási rendszere lett. 

Az alábbi linken a top 100 körözött magyar bűnöző látható. 

http://hir.ma/belfold/bunugy/top100-korozott-magyar-bunozo-fotokkal-lehet-a-szomszedod-ismerosod-is-koztuk-van/156809